Ramassetter Vince

… a sümegi bornagykereskedő

A polgári átalakulás időszakában Sümeg városában az egyház, a vidéki nemesség, illetve a falusi lakosság soraiban a szőlő és a bor szerepét továbbra is az örökölt hagyományok határozzák meg, ám a polgári származású Ramassetter Vince felismerve a bor-nagykereskedelemben rejlő lehetőségeket, a 19. század közepére a vidék egyik legnagyobb szőlőbirtokosa és a legjelentősebb bel- és külföldi forgalmat lebonyolító borkereskedője lett.

Az 1806-ban, Sümegen született Ramassetter Vince, szüleivel a mai Deák Ferenc utca 8. szám alatt rendezték be családi életüket. Testvérei közül Erzsébet, Terézia-Alojzia és Károly érték el a felnőtt kort, de ők elkerültek Sümegről. Vince a szülői háznál maradt, támogatva apja, Leopold mesterségét, aki jelentős vagyonát kékfestőként teremtette meg; de borkiméréssel és borkereskedelemmel is foglalkozott. A sümegi hegyoldalban, a Fehérkövek alatt egy nagyobb méretű szőlőbirtokot is tulajdonolt. A családi vállalkozáson belül Vince a kékfestő-termékek értékesítéséért felelt.

Sokat utazott. Eötvös Károly 1906-ban, a Balatoni utazás vége című művében úgy írja: az ifjú kereskedő 1848-ban egy londoni útja alkalmával figyelt fel a Rajna-menti bor ottani árára, mely a magyarországinak a harmincszorosa volt.

1836-ban elvette feleségül a felvidéki Árva megyei Babróból származó Kompanik Zsófiát, akitől egy fia és egy leánya született, de mindketten fiatalon hunytak el. A gazdasági életben sikert-sikerre halmozó Ramassetter házaspár aktív szerepet vállalt a város társadalmi életében. 1846-tól halálukig az általuk létrehozott alapítványok sokasága Sümeg oktatási, szociális és egészségügyi fejlődését alapozták meg. Igazi mecénások voltak.

R. V. szobra az általa alapított iskola (ma Kisfaludy Sándor Gimnázium) előtt.

Ramassetter Vincét két alkalommal is városbírónak választották. 1858-ban a császár Arany Érdemkereszttel jutalmazta, majd nemességet is kapott. Így élete utolsó éveiben a „Fehérkőaljai Ramassetter Vince, a Ferenc József rend lovagja” cím illette meg. Nemesi levelében látható címerén megjelenik a szőlőfürt, az ipart és kereskedelmet szimbolizáló fogaskerék, illetve a szorgalom jelképe, a két méhecske; utalva azokra az erényekre, amelyek alapján Ramassetter kiérdemelte e magas kitüntetést.

Az ifjú Ramassetter gazdaságát újabb és újabb szőlőültetvények vásárlásával gyarapította: a sümegi Öreg-Baglyashegyen, Somlón és Badacsonytomajban. Az általa megtermelt borok mellett ő volt a Balaton-felvidéki szőlősgazdák termékeinek legjelentősebb felvásárlója és exportőre. Borászatának irányítását Sümegen alakította ki.

Központi raktára a mai Kompanik Zsófia utca sarkán álló hatalmas épületének pincéjében volt. A plébániatemplom bejáratával szemben álló kádárműhelynek helyet adó épületet 1856-ban építette, míg kétszintes palackozóüzeme a mai Kossuth utca 26-os számú ingatlanon volt berendezve. Borait a műhelyében gyártott hordókkal együtt árusította. Mellette „RAMASSETTER SÜMEG” feliratú üveg-butellákat is készített, megteremtve így a palackozott borok forgalomba hozását.

Sümegen „a kiváló minőségű, jól kezelt” borokat az 1861-ben megnyílt első sümegi étterem bérlője árusította. Feljegyezték: olyan sikere volt ennek a bornak, hogy elmentek Ramassetterhez azzal a kéréssel, állítsa be a butellás mérést a városi kocsmákba is. Az 1800-as évek elejéről fennmaradt árjegyzék szerint többféle bor került ezekbe a hét decis butellákba. A sümegi borok mellett neszmélyi, Szent-György hegyi, badacsonyi, somlai, sashegyi, szekszárdi és villányi borokat is palackoztak. Ramassetter borkereskedelme kiterjedt Ausztria, Németország és Anglia borlerakataira is. Egyes források szerint Szentpétervárra, Moszkvába, Konstantinápolyba, Rómába és Madridba is eljutottak. Londonban, valamint Bécsben arany- és ezüstéremmel jutalmazták.

 

Építkezéseit segítette Sümeg határában, a Tikhegyen létesített téglagyára. Végrendeletében meghagyta, hogy a helybeliek önköltségi áron vehessék a téglát. A mai belváros régi épületeinek falaiban megtalálhatók még az RV (azaz, Ramassetter Vince), illetve SV (Sümeg Város) monogramos téglák.

A sümegi, badacsonyi és somló-hegyi szőlőbirtokok későbbi sorsának alakulásáról a Ramassetter-házaspár 1875. dec. 2-án kelt végrendeletében a rokonságra, ismerősökre, a város iskoláira, szociális és egészségügyi intézményeire hagyott ingatlanok és pénzösszegek mellett, a szőlőbirtokok kapcsán négy örököst: két húgát, Erzsébetet és Terézia-Alojziát, illetve azok családtagjait, valamint a gazdaságot éveken át irányító Raile Józsefet és pincemesterét, idősebb Hladny Jánost jelölte meg.

Ramassetter Erzsébet a badacsonyi birtokot örökölte. Másik húgának, Terézia-Alojziának három gyermeke született, közülük egy örökölte a sümegi hegyen Ramassetterék „kedvelt szőlőbirtokát”, mely egykoron Kisfaludy Sándor költő tulajdonában volt.

Ramassetter Vince 1878. máj. 10-én hunyt el „végelgyengülésben”, a ma nevét viselő utcában álló emeletes házában. Megfontolt ember lévén, „meggondolván a rövid élet mulandóságát… ép elmével, öntudatos állapotban, érett megfontolás és szabad elhatározás útján” megírta a már idézett végrendeletét, melyben 35 pontban sorolta fel ingó-, és ingatlanainak örököseit. Közülük 12 pont vonatkozik Sümeg intézményeire és emberekre, 23 pedig a kiterjedt rokonságra: testvéreire, azok családtagjaira, az általuk örökölt szőlőhegyi birtokokra, a rajtuk álló pincékre és présházakra, az itt tárolt borkészletekre és felszerelésekre.

A Somló-hegyen két szőlőbirtoka is volt. A badacsonyi hegyen levő mintegy 20 holdnyi szőlő a rajta levő emeletes házzal, pincével, a pincében található hordók, három borsajtó, annak összes ház- és konyhabeli bútorzatával Erzsébet leányának, a fiatal korától Ramassetter házában nevelkedett Ferenczy Alojziának és férjének hagyományozta, majd leányuk házassága révén került a birtok Ibos Nándor tulajdonába. Az államosítás után itt kapott helyet a Szőlészeti és Borászati Kísérleti Állomás. A sümegi határban lévő szőlőterületet „a sümegi Baglyashegyen levő 40.000 négyszögöl területű…, Ramassetter Vincének volt kedves szőlőjét” dr. Tarányi Ferenc főispánnak adták el.

Somló
Badacsony
Sümeg

A badacsonyi és somlói területek mellett Sümegen levő „Hertelendy- és Kuti-féle szőlők, rajtalevő pince és szántófölddel” egy korabeli fénykép megőrizte ennek az épületnek eredeti mását. A fényképen, a „Fehérkővilla”-ként ismert épület homlokzatán olvasható felirat pontosan kifejezi Ramassetter szülőföldjéhez való ragaszkodását, szülei iránt érzett tiszteletét: „Sümeg város az én hazám / itt nevelt fel apám, anyám, / Míg a halál el nem ragad, / szívem lelkem híve marad. / Ramassetter Lipót és Ramassetter Vince építetté e házat. / Isten hozott, üdvözlégy”.

A Ramassetter-féle borkereskedés üzletágának továbbvitele a kiszemelt két volt üzlettársra maradt. Ezeket a javakat azzal a kikötéssel hagyta egykori üzlettársaira, hogy ezen „ingó és ingatlanok folytán a borüzletet a lehetséges határig folytatni” kötelesek, amit azzal is kiegészített, hogy egyéb pénzbeli adományait, köztük a Sümegnek hagyott összegeket is a borkereskedelemből kívánta biztosítani. Így az idősebb Hladny János és Raile József 1880-ban megalapították a „Ramassetter Vincze Utódai Bornagykereskedés” nevű céget. A bornagykereskedés Ramassetter halála után is sikeresen működött. A korabeli újság arról tudósít, hogy a „Ramassetter Vince Utódai nagy borkereskedő cégünk régi hírnevéhez méltóképpen vesz részt a millenniumi kiállításon. A borcsarnokban külön állványt rendez be, melyen 16 kitűnő hazai bort állít ki”. Ez a közel 100 éves bornagykereskedés volt az első, amely külföldön megszerezte a magyar bor jó hírnevét.

1910-től a kereskedést öröklő utódok halála egyben a sümegi bornagykereskedés lassú kimúlását is jelentette. Ezt követően az egykor oly híres Ramassetter bornagykereskedés „életre keltéséről” több szó már nem esett.

(Forrás: Miklósi-Sikes Csaba)

A teljes életút itt olvasható: Ramassetter Vince

Ramassetter Vince szobra Sümegen

1906. májusában Istók János megbízást kap Sümeg városától a szobor elkészítésére. Két év múlva, 1908. május 24-én ünnepélyesen szoboravatási szertartás keretében leleplezik a bronzból készült szobrot. Kőtalapzatán, dombormű-faragással Ramassetter Vince felesége, Kompanik Zsófia látható, amint alamizsnát nyújt át az előtte térdelő koldusnak, aki mellett egy-egy kisgyerek áll.


Ez a cikk az Éles Károly által szerkesztett “Ramassetter Vince emlékezete. Sümeg, 1908.” c. füzetecskében jelent meg 1908. november 22-én, Horvát Gábor “gyorssajtójából”.

Ramassetter Vince szobra napjainkban.