Visszhangok

Cikkek, írások, megjelenések…

(2017. július 17.)

Az 1800-as évek közepén a magyar bor már világhírű volt Ramassetter Vince (1806-1878) által, aki Párizsban és Londonban szerzett arany- és ezüst minősítéseket a borainak, melyeket egész Európában forgalmazott. 

A Rajna-menti gyökerekkel rendelkező, kékfestő családból származó világhírű borkereskedő Sümegen született és gyarapodott, életútjának jelentős állomásait Eötvös Károly írta meg regényes formában a Balatoni utazás c. könyvében: a harmincezer forintos behajthatatlan követelése miatt elkeseredett kereskedő már éppen véget akart vetni életének, amikor egy szerencsés dunaparti találkozás más útra térítette, melynek hatására európai körutazásra adta a fejét. Utazásai során sokat tanult, tapasztalatokat szerzett. Végül Londonban, a kelet-indiai importdokkhoz tévedve az a briliáns ötlete támadt, hogy a kékfestés nélkülözhetetlen alapanyagát, az indigót maga beszerezvén nagyobb haszonra fog szert tenni, mintha továbbra is Bécsben vagy Pesten venné meg. Ezzel az adósság ki is lenne pótolva. Hát, erre áldomást kell inni. Ivott is Rajna-menti bort egy vendéglőben, jó drágán. Rögtön új ötlet gyúlt a fejében: kétszer ilyen jó bort tud előállítani Somlóról, Sümegről, Badacsonyból. Sőt, fele áron! Így kezdődött a magyar bor európai előmenetele Eötvös Károly szemléletes ábrázolásában. 

Ramassetter felvásárolta a sok jó szőlőtermő birtokot, köztük a Tarányiak és Kisfaludy Sándor régi birtokait. (Azt a Kisfaludy-birtokot is, melyen annak idején a nagy költő Szegedy Rózának címezve megírta a Kesergő szerelem 71. versét a Magyar szüretelő ének-et, s ahhoz dallamot is szerzett. Ez lett a ma Európa himnuszaként ismert Örömóda beethoveni dallamának vezérmotívuma.) A bortermelést egy nagy kádárműhely, egy palackozó üzem és egy hatalmas raktárépület megépítésével és üzemeltetésével támogatta, így a forgalmazás módját is maga készítette elő. (Ezek az épületek még ma is állnak Sümegen.) A borászat élére a Rajna mellékéről hívott pincemestert és üzletvezetőt, aki örökölte a Ramassetter-borok jó hírnevével együtt az üzletet is. Persze „a város Atyja” a sümegi lakosságon is sokat segített: alapított iskolákat, óvodát, kórházat, téglagyárat. Ő volt Sümeg első polgármestere. Bronzszobra a felújított belváros szívében áll, példát statuál nap mint nap a kései utódok számára: szociális érzékenységén, közösségépítő és újító törekvésein túl ma is mintát lehet venni polgári szemléletéről, mely arra késztette, hogy minden elvárás nélkül tegyen jót másokkal, pusztán azért, mert – hála a szőlőbirtokok által biztosított jövedelemnek – megcselekedhette. Sümeg város atyjaként olyan alapítványokat hozott itt létre, melyek ma is a szociális háló alappillérei – gondoskodását, befolyását máig is érezhetjük, talán erre mondják, hogy „soha el nem múló érdemeket szerzett”. 

Egly Márk fiatal borászként, a főiskola befejezése után került vissza szülővárosába, Sümegre, és akkor még többedmagával rögtön belefogott egy borkultúrát népszerűsítő vállalkozásba a Püspöki Palota pincéjében kialakított borszaküzlettel és bormúzeummal. Az 500 éves múlttal bíró Palota Pince helységei ma is komoly kultúrtörténeti értéket mutatnak be a szőlészeti-borászati kiállításokkal, ahol megjelenik Ramassetter Vince örökségén túl Entz Ferenc munkássága is. Hiszen Sümeg híres szülötte, és Ramassetter kortársa, a magyar kertészet és szőlészet nagy alakja, ifj. Entz Ferenc is (1805-1877), aki a szőlőtermesztés és -feldolgozás terén végzett kutatásaival elsőként teremtette meg a modern magyar borászat tudományos hátterét. Rendszeresen tanulmányozta a magyar bortermelő vidékeket, emellett külföldi, elsősorban franciaországi tanulmányutakat is tett. Kutatásait követően a szőlőművelésben új technikákat honosított meg, hozzájárulva ahhoz, hogy a jó magyar borok exportképes áruvá váljanak. Rendszeresen eszmét cseréltek Ramassetterrel. Az ő együttműködésüknek nyilván nagy szerepe volt a Balaton-felvidéki borkultúra felvirágoztatásában.

A Palota Pince borszaküzlet – bár elsődlegesen a sümegi borokat kínálja – természetesen a somlói és badacsonyi régiók válogatott pincészeteinek borait is bemutatja és értékesíti. A Somló-Sümeg-Badacsony Ramassetter Borút megálmodásával és létrehozásával a borászok közös célja az, hogy Ramassetter öröksége újra erőre kapjon.

Egly Márk 10 éven át volt hegybíró Sümegen, majd később a Balaton-felvidéki Borvidék alelnöke lett, de csak – miután Miklósi-Sikes Csaba helytörténész révén tudatosult benne, hogy micsoda szőlészeti-borászati múlt van Sümegen –, 2006-ban kezdett el megérni benne a gondolat, hogy újra életre kelti, megmenti a visszafordíthatatlan feledéstől a nagy-múltú sümegi borászatot.

Sokat törte ezen a fejét, és végül úgy ítélte meg, hogy olyan vállalásra van itt szükség, ami  kitörölhetetlen felkiáltójelként, nem tűnhet el nyom nélkül. Kigondolta, ha olyan helyre telepít szőlőt, ami látszólag lehetetlennek tűnik, műemlékvédelem és természetvédelem alatt áll, ráadásul ide olyan génbankból származó fajtákat ültetne, ami szintén védett értéket képvisel mint fajtagyűjtemény, akkor az utánunk jövő generációk is mindent megtesznek majd azért, hogy mindezt megőrizzék, mert ezt nem szabad veszni hagyni! A Vároldal dűlő új telepítés, de az ötlet éppen annak nyomán indult el, hogy az 1588-as várleltár összeírásakor megemlítik, hogy a meglevő borkészlet a vároldali szőlőlugasból származik, tehát azon a területen már művelhettek szőlőt. Ha akkor meg tudták tenni, akkor miért ne sikerülhetne ma is, ugye? – A választ ki lehetne olvasni Márk tekintetéből… Ez ugyanis egy roppant grandiózus vállalkozás volt, hiszen eleve az ültetvény létrehozásához szükséges engedélyeztetéssel elment két teljes év. Majd az évszázadok során bozóttal benőtt részt le kellett tisztítani, elhordták a köveket, a sziklába 1500 gödröt fúrtak, majd ezek után 400 köbméter termőföldet kellett vödrökben, kézi munkával felhordani. A pécsi kutatóintézet génbankjából rendeltek oltványokat, olyan őshonos fajtákat telepítve vissza, melyek a XV. században még megtalálhatók voltak ezen a vidéken. Ez a szőlőtelepítés emberfeletti munka volt, aminek még egyszer már biztosan nem állna neki még Márk sem.

 A vároldali szőlőből készült boroknak viszont egészen egyedi és terroir jellege van. Ez annak köszönhető, hogy a 220 millió éves kőzet egy tektonikus mozgás következtében kitolódott, így a vetődés által az idős mészkő formációk a felszínre kerültek, amit azután 75 millió évvel ezelőtt újra elöntött a tenger… A szőlő olyan ásványi anyagokhoz tud hozzájutni, amelyekhez máshol nem, így a környező vidékektől teljesen eltérő ízek találhatók benne. A Vároldal dűlő fajtagyűjteményéből nem véletlenül készül pezsgő, ugyanis ezek a régi szőlőfajták alacsonyabb cukortartalommal és egy magasabb savtartalommal tudnak tökéletesen beérni. Ezek az ásványos borok kiválóan alkalmasak a pezsgőkészítésre, melynek úttörő hagyományai vannak Sümegen. Városunk szülötte, Rosty Lajos (1769-1839) kapitány Champagne vidékén a pezsgő készítésének folyamatát tanulmányozta, majd az 1800-as évek legelején ez irányú kísérleteit Sümegen folytatta.  Az elsők közé tartozott Magyarországon, aki a pezsgő gyártását felkarolta és terjesztette. 1806-ban már két pezsgő-pince volt Sümegen – 75 évvel Törley előtt! Nem tudni, miért nem honosodott meg már akkor a pezsgőkészítés hazánkban, viszont egyértelműen a kort megelőzve készült itt pezsgő.

Ezért ezekből a régi szőlőfajtákból amforákban erjesztve és érlelve készülnek újra a sümegi pezsgők, melyek a következő évtől az Egly Szőlőbirtokon kóstolhatók lesznek. (Egyébként Champagne-ban ma is működik egy „Egly” nevezetű pezsgőkészítő cég.)

Egly Márk bár első generációs borász, de családjának származása a franciaroszági Champagne-tól északra található Egly településig vezethető vissza, ami egy Sümeg méretű kistelepülés. A kalandor ősök, francia zsoldos katonák Milánóban jutottak birtokokhoz. Nemesi címerüket a XII. században kapták a második keresztes hadjáratban való részvételért. Erdélyben telepedtek le – Márk dédapja onnan jött át Magyarországra a 20-as években, Trianon után. Egyetlen örökségük egy utazóláda, mely az Egly Birtokon van kiállítva. A családi címert mindig a legidősebb fiú birtokolja, jelenleg Márk édesapjánál van. Ez a címer látható az Egly Birtok termékeinek címkéin. 

Márk olyan személyiség, akinek fontos a történelmi múlt felkutatása, láttatása, megőrzése. Dédelgetett álma egy olyan kiállítás létrehozása, a Ramassetter- és Entz Ferenc kiállítások után, melynek címe lehetne: „Egy sümegi présház története” – s ezen keresztül feldolgozná a hiányzó történetet az 1900-as évek elejétől napjainkig, s fény derülne arra is, hogyan történhetett meg az, hogy mára egy ilyen terroirral rendelkező szőlőterületre teljesen rátelepült a város. Belterületté és pihenőövezetté alakul, ezáltal elvesznek értékes szőlőterületek. Ezt korabeli dokumentumokon, fényképeken keresztül be lehetne mutatni, méghozzá közösen a többi működő sümegi borászattal. A szőlőhegy sorsa a kiállításon keresztül elmesélve tanulságos lehet más veszélyeztetett, balatonmelléki települések számára is. 

Márkra jellemző a csendes és kitartó munkálkodás, ugyanakkor a kutató és újító szemlélet – egyik lábbal a múltban, másikkal a jövőben. Így képes arra is, hogy bebizonyítsa, ez a terroir nemzetközi élvonalbeli minőséget tud teremni, kis palackszámmal dolgozva, és a lehető legmagasabb minőségre törekedve. Egyaránt dolgozik fiatal és idős ültetvénnyel is – a legidősebb ültetvénye közel 100 éves tőkéket rejt. Nagy tapasztalattal rendelkezik már ahhoz, hogyan nyúljon egy ilyen területhez, hiszen egy idős ültetvény egészen más és különleges borokat tud adni. Abszolút alkalmas arra, hogy nemzetközi élvonalbeli bor készüljön belőle.

Sümegi Kata

(A cikk rövidítve megjelent az ÉSZAKIPART a Balaton-felvidék kulturális és közéleti magazinjának 2017. júliusi számában.)